A farmon mintha egyre több lenne a tennivaló, pedig egyre többen vagyunk mi is, akikre a munkát bízzák. Két német lány is csatlakozott hozzánk, mindketten szintén az instruktori képzésre jöttek. Az elmúlt három hétben haladó tanfolyam volt, ami mindannyiunk számára nagyon élvezetes és érdekes volt. Sokat tanítottunk, és sok bemutatót is csináltunk.
A tanulók kaptak egy-egy nyers lovat, melyekre fel kellett tenni az első nyerget, és megtanítani őket a mindennapi feladatok nyugodt, készséges elvégzésére. Patatisztítás, pucolás, fürdetés, kikötés stb.
Valamint kaptak a tanulók egy-egy szelídítésre érkezett lovat is és most főleg ezekről a lovakról szeretnék írni. Ezek a lovak kivétel nélkül lómentő farmról érkeztek és úgynevezett PMU (Pregnant Mares Urine) illetve Nurse – Nevelő kancák.
A PMU kancák azért élnek, hogy a vizeletükből Permarin nevű gyógyszert állítsanak elő, ehhez pedig folyamatosan vemhesen tartják őket. A Peramin az ösztrogént helyettesíti, így csökkenti a nőknél a menopauza tüneteit. Ezek a „gyárak” főleg Kanadában találhatóak, de mióta kiderült a Premarin rákkeltő hatása, több mint 300 PMU farmot zártak be, és ma már csak 70 üzemel. Ezeket a lovakat embertelen körülmények között tartják. Amint megellenek, azonnal újratermékenyítik őket, és a csikót pedig elveszik tőlük. Az üzemek nem a tenyésztésre, hanem a gyógyszergyártásra koncentrálnak, ezért a csikók „mellékterméknek” számítanak, így azok 2-4 hónapos korukban általában árverésre kerülnek, majd a többnyire a vágóhídra. Hála Istennek sok alapítvány, lómentő farm tesz az ellen, hogy ezeket a csikókat egyszerűen levágják, de sajnos még így is soknak ez a sorsa.
A Nurse, azaz Nevelő kancát arra „használják”, hogy más, „értékesebb” csikókat szoptassanak. Ezek az „értékesebb” csikók főleg telivér versenytesztekből valóak. Egy értékes telivér kanca „feladata” minél több értékes csikó világra hozása. Mivel egy kanca egy csikót tud elleni évente, ezt a folyamatot felgyorsítván az ellést követően a telivér kancát is újra fedeztetik. Igen ám, de az itteni szabályok szerint ezeket a kancákat nem lehet mesterségesen termékenyíteni, hanem csakis természetes módon. Ez azt jelenti, hogy a telivér kancának el kell utaznia a ménhez, ami viszont a pár napos csikójának túl kockázatos lenne, ezért a csikó ott marad, ahol született. Itt kap szerepet a Nevelő kanca. A Nevelő kanca megellik, tejet termel, és egyszerűen odaszállítják a telivér kanca csikójához, hogy azt szoptassa. A Nevelő kanca csikója egyszerűen hátramarad és levágják őket, majd különböző iparágak feldolgozzák őket. Ezeknek a csikóknak a megmentése nagyon költséges dolog, hiszen a megfelelő táplálásuk nagyon nagy odafigyelést igényel. De ennek ellenére nagyon sokan küzdenek azért, hogy ezek a csikók is kapjanak esélyt.
Erről a témáról itt lehet még olvasni:
http://www.savinghorsesinc.com/PMU_Nurse_Mare_Foal_Rescue.php
A tanfolyamra érkező lovak semmilyen emberi közeledést nem viseltek el. Az eddigi életük arról szólt, hogy folyamatosan ellettek, és senki sem fordított arra figyelmet és energiát, hogy képezze őket, vagy hozzászoktassa őket az emberhez.
Mindegyik lovat nehéz volt megközelíteni is, megérinteni pedig egyáltalán nem lehetett. A tanulóink a mi felügyeletünkkel három hétig foglalkoztak a lovakkal. Mára mindegyik ló eljutott oda, hogy bíznak az emberben, minden gond nélkül lehet őket vezetni, fürdetni, körmölni, pucolni stb.
Nem mindegyikük oldódott fel egyformán és nem egyformán bíznak az emberben. De elindultak az úton. Három ló itt maradt a tanfolyam után is a farmon, Takela, Moola és Honey. Takela-n és Honey-n már volt nyereg, és nagyon szépen haladnak a képzésben. Moola sokkal nagyobb „csomaggal”, borzasztó lenőtt, töredezett patákkal érkezett. Vele több foglalkozásra van szükség, ő az elején mutatott agresszív viselkedést is, de ő is nagyon szépen halad, csak kisebb léptékkel. Őt is lehet már minden gond nélkül vezetni, pucolni, és a lábait is feladja. Holnap lesz az első körmölése. A képzésük megkönnyíti számukra azt, hogy szerető befogadót találjanak.
A három lóról képek találhatók itt.
Én kaptam Takela-t, a 8 éves sárga kancát. Mindegyik ló nagyon hosszú utat tett meg idáig, és az a csodálatos bennük, hogy mennyire megbocsátóak. Újra bíznak, és minden nap megteszik a magukét, próbálkoznak, és fejlődnek. Van mit tanulnunk tőluk.
Elképesztő lény a homo sapiens. Egy jobbérzésű ember egy növényt, sőt egy plüssállatot sem tenne ki olyan viszontagságoknak, amilyeneknek a kevésbé jó érzésűek kitették és kiteszik ezeket a kancákat és csikókat. És a tevékenység mögött húzódó érdekek elég lobbierővel bírnak ahhoz, hogy ez a jelenség valamiért ne minősüljön állatkínzásnak még egy olyan országban sem, amiben külön állatrendőrség működik a városokban (nagyon helyesen!) és külön tévéműsorokat gyártanak arról (nagyon helyesen!), amikor egy-egy kutyát, tengerimalacot vagy leguánt atrocitás ér. A tömeges bűncselekményről pedig még csak nem is értesül a közvélemény. Szép új világ ez, a mi Szép új világunk. Egyre jobban megértem és átérzem Monty Roberts misszióját, miszerint szeretné, ha a világ egy jobb hely lenne, amikor távozik, mint amikor érkezett – a lovak és az emberek számára egyaránt.
Elnézést mindenkitől, akit hozzám hasonlóan lehangolt a fent leírt valóság megismerése. Ígérem, hogy a következő bejegyzésben már tényleg az egyik legszebb dologgal, a Csatlakozás művészetével fogok foglalkozni. Köszönöm mindenkinek, aki a felmérésben eddig részt vett, és azoknak is, akik ezután fognak. Nemsokára el tudom készíteni a kiértékelést.
Jó lovazást mindenkinek!